12 éves lehettem amikor igazán rákaptam a sport ízére. Kézilabdáztam, röplabdáztam és fociztam. Igazán nem voltam egy kiemelkedő tehetség, de mindig azon voltam, hogy becsülettel végig csináljam az edzéseket. A kézilabdát űztem egyesületi szinten, és minden évben augusztusban a szezon előtt kezdődtek az alapozások. Ugyebár napi két edzés, reggel és délután, két hónap lustulás után. Egy ilyen szintű terhelésváltást, azért még az akkori fiatal szervezetem is megérezte. Arról nem is beszélve, hogyha ki akarod bírni 30°C-ban a második edzést bizony enni kell. Hát én nem vontam rest, nem vontam meg magamtól semmit. Egy hónap alatt 5 kg-t szedtem fel ilyenkor és évről-évre mindig jött ~ + 5 kg. 54 kg voltam, amikor elkezdtem kézilabdázni, majd gimiben már 68 kg körüli lehetett a versenysúlyom.
Az ízületeim totál kikészültek. A bokaszalagjaim a 10 cm-es talpú cipőktől olyan lazák voltak, hogy évekkel később is még gumis nyelvű cipőt kellett hordanom, hogy ne forduljon ki állandóan a lábam. Mivel balkezes vagyok, a jobb térdem teljesen tönkre van menve, hiszen a jobb lábamról ugrottam fel. Most 27 éves vagyok és 60 kg. Ha elérem a 64 kg-t, a térdem elkezd fájni. A testzsírom igen magas lehet, mivel állandóan a gép előtt ülök, ugyan sokat sétálok, de a basic mozgásigényem ennél több. A narancsbőr aktívan látható a combomon. Nem vagyok egyébként sem egy rövidnadrágos alkat, de az alaktalan combom tegnap a Mango-ban eléggé elvette az életkedvem. Persze ezt úgysem látja senki, csak én, de mégis itt az ideje tennem ellene.
